Ozsvald Árpád-emlékműsor Pozsonypüspökin
Szép számú közönség előtt emlékezett meg 2022. január 15-én a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezete Ozsvald Árpád költő, író, szerkesztő, a szlovákiai magyar irodalom jelentős alakja – s a település egykori lakója – meg nem élt 90. születésnapjáról. Az ez alkalomból bemutatott példás és a költő életét, munkásságát méltó módon bemutató emlékműsorukat Csanaky Nóra szervezte és rendezte Ozsvald Árpád – a múltba révedő lírikus címmel (melyben a rendezőn kívül közreműködtek Jégh Izabella, Kovács Gáspár, Mészáros Alajos, Mészáros Dávid Szilárd és Pék Judit, a költő szülőfalujáról, Nemesorosziról készített kísérőfilm Haraszti Gyula munkája).
A megjelenteket a műsor elején Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke köszöntötte, vendégként jelen volt Bárdos Gyula, a Csemadok OV elnöke, Pék Zoltán Pozsonypüspöki polgármestere, valamint Aich Péter, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága választmányának képviseletében, illetve Ozsvald Árpád családja.
A megemlékezés résztvevői levélben köszöntötte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a Magyar Országgyűlés volt elnöke, kiemelve, hogy milyen nagyra becsüli Ozsvald Árpád „lírájának tisztaságát, emberközelségét, természetességét”, aki meggyőződése szerint „nem csak a Felvidék, hanem az egyetemes magyarság költője”. S akinek maga is számtalanszor idézte Hettita ballada című versét, mely „Intés mindannyiunk számára, hogy leszármazotti kötelességünk kultúránk, nyelvünk, hagyományaink, ezzel együtt magyar identitásunk megőrzése”: „Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra, / amelyen idáig jöttek – az útjelző bálványok / kifordultak helyükből, bebújtak a / föld alá, mert szégyellték / az utat felejtő vándorok hűtlenségét.”
Szintén levélben méltatta Ozsvald Árpád életművét az ugyancsak Pozsonypüspökin élő Tőzsér Árpád akadémikus, Kossuth-díjas költő, író, a Nemzet Művésze, aki egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni a megemlékezésen. Szerinte „Ozsvald Árpád mélyen emberi költészete tulajdonképpen most igazán időszerű. Fábry Zoltán annak idején Győry Dezsőt és Bábi Tibort nevezte a Vox humana költőinek, de ezt a címet sokkal inkább megérdemelte volna akkor és megérdemli ma Ozsvald Árpád, aki az említetteknél maradandóbban énekelte meg az emberi kiszolgáltatottságot, a bölcselet divatszavával élve: a létbevetettséget. Ma pedig ezen egyetemes emberi állapot költői megfogalmazásának az ad különös aktualitást, hogy az újabb költői iskolák egyenesen programjuknak tartják az ún. nonhumanitást, s tagjai valamiféle »ember utáni« költészetet próbálnak teremteni, s verseiket már nem is ők, hanem a »mesterséges inteligencia« írja.”