Idén 22. alkalommal szervezte meg az SZMÍT a tábort, és elmondható, hogy nem csak a fiatalok érdeklődtek a a tábori élet iránt. Tartalmas programok várták a táborlakókat, és mindazokat, akik betértek egy-egy előadásra, vagy csak egy beszélgetésre, kézfogásra. A nagymegyeri Plauter Kúriában zajló tábor megnyitóján fellépett Kálloy Molnár Péter színművész, költő, zeneszerző és Szabó Zoltán Attila rendező, aki egyben a Nyugat Plusz irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője is, Kálloy Molnár pedig a szerkesztőbizottság tagja. A zenés irodalmi programban a Nyugat Plusz 2010-2020 kiadványokból is szemlézett a duó, s az összeállításban szerepeltek hazai szerzők is. Az előadás után egy hosszabb beszélgetés zajlott a folyóirat tíz évéről, Kálloy Molnár Péter legújabb, Patthelyzet című filmjéről, de Szabó Zoltán Attila heteken belül megjelenő kötetéről (Tabló) is szó esett.
Bese Bernadett egy foglalkozást tartott a Thinking Visible Methods (TVM) módszer szerint. A lényege az volt, hogy egy képzőművészeti alkotásból kiindulva kellett kiszakadni a megszokott gondolkodási rutinból. Foglalkoztak Pablo Picasso 1905-ös Saltimbanques család című festményével és Claude Monet Japán híd Givernyben című alkotásával. A festményekhez egy-egy kreatív írás feladat tartozott. Mindkét feladatra remek szövegek születtek a táborban.
Juhász Kornéliának köszönhetően az interaktív horrorworkshop keretén belül a résztvevők megismerkedhettek a horror rövid történetével, a félelem és szorongás érzését kiváltó szövegformáló eszköztárral és a magyar horror jelenlegi helyzetével. Az előadásba szőtt játékos feladatoknak köszönhetően a résztvevők a gyakorlatban is megtapasztalhatták a horror sajátosságait, továbbá a feszültségkeltő, sokkoló és feloldást hozó jelenetek hullámoztatásának fontosságát, a hétköznapi tárgyakban rejlő félelmetes lehetőségeket és azt, hogy a legrémisztőbb problémák is megoldhatók, és a hős megmentése csak a kreativitáson múlik.
N. Juhász Tamás a populáris irodalom és kultúra kapcsán hívta beszélgetésre az irodalmi tábor résztvevőit. A hallgatók betekintést nyerhettek a franchiseok néhány működési folyamatába. Megismerkedhettek a sci-fi és fantasy irodalom magyarországi indulásával is. Az előadó végül arra biztatta a hallgatókat, hogy merjenek a zsáner irodalomban is alkotni, mivel az csak gazdagabbá teszi a kultúránkat.
Az egykori fiatal írók műhelymunkájában rendszeresen résztvevő, és Nabokovot lelkitársának tartó Forgács Péterrel Csapody Kinga író, a Manó könyvek főszerkesztője beszélgetett a Szuperhold című könyvről és munkásságáról. Forgács Péter tudatosan jelentkezett az évek során a jeligés pályázatokra, hogy visszajelzést kapjon arra a kérdésére, hogy vajon van-e benne tehetség, érdemes-e az írással foglalkoznia? A választ hamar megkapta, ugyanis már az első alkalommal bezsebelte a megérdemelt díjat.
Kukorelly Endre a kreatív írással kapcsolatos előadásában arra biztatta a jelenlévőket, hogy írjanak sokat, és akkor van esély arra, hogy csoda szülessen. Viszont arra kérte őket, hogy egy kritika után soha ne sértődjenek meg, mert a legrosszabb indulatú kritikában is van mindig olyan észrevétel, amit érdemes megfogadni, és a negatívumot pozitívra fordítani.
Az Opus irodalmi folyóirat a 2020-as évben megújult, nem csak tartalomban, hanem a szerkesztőségi gárda is. Az új főszerkesztő az idei negyedik lapszámtól Jancsó Péter, aki maga is fiatal íróként kezdte egykor a Text-túrán. Előtte Tóth László főmunkatársként gondozta a lapot vagyis az első három számot vele, és Zsoldos Péterrel együtt. Mindannyian arra törekednek, hogy az Opus ne csak egy zárt közösségnek, hanem minden olvasónak érték legyen. Jancsó Péter röviden vázolta a lap koncepcióját és külön megemlítette, hogy ügyelnek arra, hogy a fiatalok továbbra is helyet kapjanak az Opusban.
Háy János író, költő szombat délután mutatkozott be a táborban, vele szintén Csapody Kinga beszélgetett többek között arról, miért nehéz a pálya elején megtalálni a formát, vagy a témát, és azt is kifejtette, hogy az írás egy nagyon jelentős mértékben önismereti játék is. Napló kötetével kapcsolatban pedig elmondta, hogy bár szereti olvasni, de mindig is utálta a naplóírást, s csak azóta érdekli ez a műfaj, amikor a felkéréskor azt mondták neki, hogy azt ír, amit akar.
Horváth Júlia Borbála író, kulturális antropológus, a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának vezetőjének előadásával zárult a tábor programja. Mondanivalójába beleszőtte, hogy annak idején három hónapot töltött Pozsonyban ösztöndíjasként, és az itt szerzett tapasztalatairól ismereteiről beszélt, érintve a hazai szociográfusokat és műveiket.
