A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy
Dr. Nagy Katalin
műfordító
2022. november 1-jén, mindenszentek napján
budapesti otthonában, szerettei körében elhunyt.
Nagy Katalin (1951–2022) műfordító, finnugrista, nyugalmazott egyetemi tanár (ELTE), aki Domokos Péter professzor nyomán az egyik legmeghatározóbb szereplője volt az uráli irodalmak magyar népszerűsítésének. Emberfeletti erőfeszítéseket tett a veszélyeztetett létsorsú finnugor népek páratlan nomád kultúrájának a megismertetéséért. Egyik kezdeményezője, majd sokáig aktív szervezője, egy ideig alelnöke volt a kétévente megrendezésre kerülő Finnugor Írókongresszusnak. Több éven keresztül kortárs uráli alkotókat hívott meg bemutatkozni a Magyar Írószövetségbe könyvhét táján, és többször szervezett magyar íródelegációt a szibériai programokra. Az uráli kis népek és a magyarság közötti kulturális kapcsolatok kiépítésében és megerősítésében pótolhatatlan érdemeket szerzett Nagy Katalin, aki tanárként nemzedékeket nevelt hasonló kulturális, identitásbeli és morális felelősségvállalásra, érdeklődésre, fordítói és kultúrdiplomáciai munkára. Magyarra ültette többek között a hanti Jeremej Ajpin, Tatjana Moldanova és Maria Vagatova, a mari Szvetlana Grigorjeva, az orosz Dmitrij Grigorjeva, a komi-permják Ljudmila Guljajeva és Ljubov Sztarceva, a vepsze Nikolai Abramov, a manysi Szvetlana Gyiniszlamova műveit. Fordításában és válogatásában látott napvilágot két kuriózumértékű antológia is: a Repülés a mélybe című (2008), amely hanti, komi, lapp, manysi, udmurt és vepsze novellákat gyűjtött csokorba Kiss Anna Kossuth-díjas költő előszavával – és A Nap lánya. Északi népek meséi című (2010), amely csukcs, dolgán, eszkimó, evenki, hanti, jakut, lapp, manysi, naganaszan, nyenyec, nyivhi, szölkup, udegej és tofalár mesék közt válogatott.
Hamvasztás utáni búcsúztatójáról később intézkednek.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.