Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy
Sarkady Mária
gyermekíró
hosszú betegség után 2022. szeptember 19-én elhunyt.
Édesapja kertész volt, akinek változó munkahelyei miatt gyermekkorában az ország különböző vidékein élt a család. Fiatalságát nehéz körülmények között, fizikai munkával töltötte. Végül 1962-ben sikerült leérettségiznie. 1965-ben kezdődött szabadúszó írói, újságírói pályája, több újságnak dolgozott külsősként, meséket írt. 1966-ban felvették egyszakos, nappali hallgatónak az ELTE-re. Ezt követően jelentek meg meséi, majd gyermekkönyvei is a Móra Kiadónál és a Népszava Lap- és Könyvkiadónál. 1984-től 1989-ig a Kisdobos c. gyermeklap állandó szerzője volt. Bár korábban nagy példányszámokat megért mesekönyvei ma is megtalálhatók a könyvtárakban, az antikváriumokban és a világhálón, a rendszerváltozás után alig jelentek meg újabb írásai, nem adott ki új köteteket. Megélhetéséért, kis lakása fenntartásáért az utóbbi évtizedekben – szerény kisnyugdíjasként – kemény fizikai munkát kellett végeznie. Sajátos humorú, természetes hangvételű, hiteles gyermekíró volt, akinek minden szaván átütött az életszeretet, és aki hasznos tapasztalatokkal és eleven élményekkel ajándékozta meg olvasóit. Fontosabb művei: A cica, aki kétszer veszett el (Móra, 1972); Csil-csal Füzike (Móra 1980). Antológiákban, mesegyűjteményekben: Második meséskönyvem (1969, 1974, 1981, 1986); A mesélő kert (1975); Csupa új mese (1976); Csupa újdonatúj mese (1978); Ma szitálok, holnap sütök (1979); Csoda az óvodában (1982); Roskad a kormos hó (1983); Asszonyok, lányok évkönyve (1987); Az égbolt mindenkié (2005).
Temetéséről később intézkednek.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.