Gyökereink című pályázat értékelése Királyhelmecen

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága GYÖKEREINK címmel irodalmi pályázatot hirdetett szlovákiai magyar középiskolások számára, az idén első ízben megrendezett Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából. A beérkezett pályaműveket háromtagú zsűri bírálta el: Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a SZMÍT elnöke Hogya György Talamon Alfonz-díjas író Petőcz András József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író Az ünnepélyes díjkiosztóra Királyhelmecen került sor október 28-án, a Dobos László-életműdíj ünnepélyes átadásán.


Első helyezett: Koczkás Kitty
Második helyezett: Csehy Flóra
Harmadik helyezett: Dávid Dóra

A díjátadón Hogya György értékelte a beküldött pályaműveket:

A „GYÖKEREINK” PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT MŰVEK ÉRTÉKELÉSE.

A prózaírással kacérkodó fiatalok részére hirdetett pályázati lehetőséget a Szlovákiai Magyar Írók Társasága kétezerhuszonnégyben. Az alkalmat a Dobos László nevéhez köthető, újonnan megalapított „felvidéki magyar irodalom napja” tette lehetővé, s reméljük, hogy egy fokozatosan kibontakozó, érdeklődésre számot tartó kezdeményezésről beszélünk. Irodalmunkban nem példanélküli ez az eset, az elmúlt évtizedekben számos újság, hetilap és folyóirat segítette már a fiatalokat ily módon. A Dobos László prózaíró verseny azonban annyiban különbözik az imént említettektől, hogy ezen első alkalommal meghatározta a pályázat témáját is, mégpedig Gyökereink címmel.
El kell ismerni, hogy kihívás ez a pályázat mind a meghirdető, mind pedig a pályázók számára. Kihívás a meghirdető számára, mivel az új írógeneráció kinevelése, fejlődésének segítése egyértelműen a jelenlegi írótársadalom feladata. Erre sem az iskola, sem a család nem a legmegfelelőbb, bár persze, akadhatnak kivételek. A témaválasztással – egyfajta szelíd erőszakkal – ráirányíthatják a fiatalok figyelmét olyan értékek felfedezésére, amelyek a környezetüket egyre inkább meghatározó mediális hatások miatt olykor háttérbe szorulhatnak, ugyanakkor kétségbevonhatatlanul részei, és fontos részei múltunknak. Ilyen példa akad elég.
Kihívás ugyanakkor a pályázók számára, mivel a pályázat először szembesítheti őket azokkal a témákkal, amelyekről azt hiszik, hogy eleget tudnak róluk, s csak mikor alaposabban kezdenek foglalkozni, elgondolkozni az adott témán döbbennek rá, hogy talán mégsem eleget. A felhívás egy szellemi karót jelent a jelentkezők számára, amelyre a növények indáihoz hasonlóan felkúsznak a gondolataik, s amelyhez igazodva beérik a termés.
Fiatalemberekről, s két-három oldalas írásokról lévén szó nem bocsátkozhatunk mélyebb elemzésre, annál is inkább mivel maga a kezdeményezés és a fiatal kezdők lelkesedése inkább dicséretet érdemel. Az alkotók némelyike valóban a növényi analógiát hívta segítségül ahhoz, hogy a felhívás elsődleges üzenetét a szülőföld iránti tiszteletet és szeretetet megjelenítse, ugyanakkor érezhető bennük a tehetség és az egyéniség. A sorok közt megbújó sablongondolatok használata nem az ő hibájuk. A felnőttöktől hallott politikai pontszerzés érdekében szajkózott olykor hiteltelen és ünnepi beszédekbe illő kijelentések megteszik a hatásukat. De talán épp ez lesz az, ami kiváltja bennük az újra gondolás, egyéni értelmezés és megfogalmazás kihívását. Nyilván senki sem vonja kétségbe a jogukat, hogy arról írjanak, amiről csak akarnak, de az idősebb írók tanácsai segíthetik őket abban, hogy megélt tapasztalataikkal összevetve mélyebben is elmerüljenek a témában.
És talán abban is segíti őket, hogy felismerjék a kor „ideológiai veszélyeit”. Valamikor régen Kleiszthenész, a zsarnok betiltotta a homéroszi versek előadását, avégből, hogy a dór nemességet elszakítsa lelki gyökereitől. Mindez majd kétezerhatszáz éve történt, azonban a népek, nemzetek lelki gyökereire még mindig és folytonosan leselkednek az újkori Kleiszthenészek. Fiatal írópalántáinknak erről is szólnunk kell. Amikor a gyökereinkről beszélünk nem csak a nagyapák emlékeit kell szemük előtt tartaniuk, hanem a nagyapák nagyapáinak és azok őseinek emlékét és tiszteletét is. Az ezekből a gyökerekből sarjadó történelmi tisztánlátáshoz – mint elengedhetetlen író „kellékhez” – kívánok az ifjú alkotóknak töretlen alkotókedvet!