|
1917. szept. 2-án Ipolyszalkán szül. Turczel Lajos irodalomtörténész, kritikus, művelődéstörténész (megh. Érsekújvár, 2007. szept. 26.). Iskoláit szülőfalujában, ill. Ipolyságon kezdte, Érsekújvárban érettségizett, Bp.-en végzett jogot 1942-ben. 1951-től Komáromban gimnáziumi tanár, majd igazgató, 1954-ben Pozsonyban tanári oklelevet szerzett, ettől kezdve ugyanitt főiskolai, majd egyetemi tanár (egy időben tanszékvezető). A II. vh. utáni (cseh)szlov. magy. irodalom egyik legnagyobb hatású kritikusa és irodalom-, ill. művelődéstörténésze, a magyar irodalom- és művelődéstörténet-írást számos eredménnyel, korszakmonográfiával, forrásfeltárással, dokumentumközléssel gazdagította. Legfontosabb műve a Két kor mezsgyéjén (1967) c. az 1918–1938 közti időszakot feltáró eszme- és kisebbségtörténeti szintézise a II. vh. utáni csehszlov. magy. tudományosság első jelentős, mintaadó eredménye. Szülőfalujában temették el, 2008 novemberében felavatták síremlékét (Nagy János munkája). Az évenkénti legjobb szlov. magy. tudományos irodalmi teljesítmény jutalmazására Turczel Lajos-díjat hoztak létre. |
