|
1895. jan. 17-én szül. Hernádszentistvánon Mécs László (Martoncsik József) költő (megh. Pannonhalma, 1978. nov. 9.). Kassán járt középiskolába, majd belépett a premontrei rendbe. 1918-ban szentelték pappá Jászóváron. 1920–1929 között Nagykaposon, 1930–1944 között Királyhelmecen plébános. Ekkor egy Hitler-ellenes verse miatt emeltek vádat ellene, 1953-ban „röpiratok terjesztésének” vádjával került börtönbe, ahonnan 1956-ban szabadult. 1957-től ismét gyakorolhatta papi hivatását, 1961-től Pannonhalmán élt. A két vh. közti, ill. a második vh. alatti időszak rendkívül népszerű költője volt. A szlovákiai magyar kiadók közül a rendszerváltás után a Pannónia, ill. a Madách-Posonium jelentetett meg tőle egy-egy versválogatást, ez utóbbi kiadó monográfiát is kiadott róla (Bárczi Zsófia: Szellemidézés, 2008). Hernádszentistvánon emléktáblát, 1995-ben Nagykaposon mellszobrot avattak a tiszteletére. 2005-ben Királyhelmecen is szobrot kapott (Borsi Antal műve). Emléktáblája van a városban egykori működése színhelyén, a Szentlélek-templomban, valamint valamikori lakóházának falán (Mécs László u. 8.). Az 1990-es évek első felében Mécs László Alapítvány létesült, 1997-ben Somorján Mécs László Társulás jött létre, 2000-től a királyhelmeci Mécs László Keresztény Központ évről évre Mécs László Szavalóversenyt rendez a városban. |
