A viszonylagos magányosságban alkotó Mátyás Hudák Katalin bizonyos tekintetben a „keleti végek” költője, hiszen Kelet-Szlovákia és a Bodrogköz különös tájainak sajátos színei szintén ott érzékelhetőek soraiban.
Hudák Katalin szereti az őszinteséget, vidámságot és mindent, ami szép, ami gyönyörködteti a lelkét, s ez érződik verseiben is.