Molnár Ferenc német-zsidó polgárcsaládban született. Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt. Ugyanebből az esztendőből származik az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr volt, amely nagy sikert aratott az 1902. novemberi Vígszínházbeli bemutatón.
MOLNÁR FERENC ARCKÉPE (levelezőlap; Uher Ödön felvétele) Budapest, 1918 – Országos Széchényi Könyvtár/ Színháztörténeti Tár: KA 1614/1991
1906-ban írta meg mindmáig népszerű, A Pál utcai fiúk című regényét, amely a pesti gyerekek olykor vidám, olykor szomorú életét ábrázolja. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott. Külföldön Molnár olyan sikereket aratott, amilyenről más magyar író álmodni sem mert. Senkit sem utánzott, a kezdetektől birtokában van a színpadi hatáskeltésnek (jellegzetes Molnár Ferenc-i komédia alakult ki).
Szerkesztőségek, kávéházak újságíró törzsasztalaitól érkezett az irodalomba. Az újságírásból fejlesztett írói eszközeivel, csattanóival, jól szervezett történeteivel hatásossá tudja tenni az írásait. Színpadra termett író volt, aki dialógusokban gondolkodott. Kiválóan szerkesztett munkáit könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült párbeszédek, jól komponált cselekmény jellemzik.
Rengeteget dolgozott. Írói és újságírói tevékenysége mellett minden évben írt legalább egy színjátékot, és számos színművet is lefordított.
,,Sok ember köszönheti a szerencséjét a jó tanácsoknak, amelyeket nem fogadott meg.” (Molnár Ferenc)