2021-ben jelent meg az interjúkötet első része, Elmeséled? címmel, melyben tizennyolc “szlovákiai magyar” író, költő állt kötélnek, hogy megfeleljen e kérdésre. Az élet nehéz, furcsa játék címmel a napokban jelent meg a SZMÍT gondozásában a második rész, benne újabb szlovákiai magyar írókkal, költőkkel készült beszélgetés:
Szeberényi Zoltán, F. Kováts Piroska, Mila Haugová, Aich Péter, Zirig Árpád, Csáky Pál, Dunajszky Géza, Horváth Géza, Lacza Tihamér, Bolemant László, Szarka Tamás, Király Anikó, Jakubecz Márta, Póda Erzsébet, Szalay Zoltán, H. Nagy Péter, Lampl Zsuzsanna, Száraz Pál, Csóka Ferenc,
A kötet szerkesztője, Tamási Orosz János így vall előszavában: “Az újságírói, lapszerkesztői munka egyik legfontosabb műfaja az interjú, a dialógus. Úgy elkészíteni, rögzíteni azt, hogy – túl a napi aktualitáson – sok év múlva is érdekes, tanulságos, izgalmas legyen. Részévé váljon a kor személyes történelmének. Nem könnyű ezt megvalósítani; a terjedelem többnyire kötött, az idő szűkös, hiszen az apropó mindig valami friss esemény; könyv megjelenés, díjátvétel, tárlat, de bármi hasonló – ezért hát a mondatoknak ott kell lenniük a holnapi – jobb esetben a hétvégi – lapban. Miközben nem szabad elsietni sem, hiszen egy-egy pillanat révén a műfajtól valami olyan ajándékot kapunk, ami abban a percben észrevétlen. Meglehet, csak sok évvel később, sok interjút egymás mellé téve döbbenünk rá: de hiszen mi az adott kor lenyomatát, életutak tanulságait rögzítettük. S úgy, hogy ami a pillanat történésének lábjegyzeteként indult, az a történet – és közös történelmünk – fontos fejezetévé nőtt elénk.
Mint Nagy Erika interjúiból, ezen kötetben. Aki úgy kérdezett, úgy formázta meg az elmondott s leírt mondatok hátterét, hogy abból a felvidéki magyarság életének egy jellegzetes szelete rajzolódik ki, drámai hangon. Akár esszévé is olvashatnánk-illeszthetnénk a megszólalók szavait, mondatait, összehegesztve azokat s fölfűzve arra a sajátos erőre, amit hol velünk élő, hol ellenünk élő, de legtöbbször belőlünk élő történelemnek neveznek.”
Részlet az interjúkból:
Nem volt ínyemre a szoldateszka szellemű kötelező leventeoktatás, a tömény etnocentrizmus, az erőltetett vallásosság. A legfogékonyabb éveim, ifjúkori ábrándjaim egy hazug társadalomban és a második világháború véres kataklizmáiban váltak köddé. Szeberényi Zoltán
„Az életemet magam akarom papírra vetni, elkerülve ezzel a későbbi nosztalgiázást, vagy azt, hogy a jövő olvasóit félrevezessék. Ahhoz, hogy az unokáim az igazat tudják meg rólam, magam leszek a felelős minden leírt szóért.” Mila Haugová
„Egy igazi pozsonyinak Pozsonyban vannak a sírjai is. Legalábbis így volt ez sokáig.” Aich Péter
„egy nemzeti kisebbség fennmaradása erkölcsi kérdés is: mi naponta a nehezebb utakat választjuk, s ez tudatos döntés eredménye, amely belső, lelki pilléreken nyugszik. Ha ezek a pillérek sérülnek, a közösség jövője kerül veszélybe. … Ebben az egyre inkább elbutuló 21. századi környezetben mindenkinek van feladata, az összes olyan emberi lénynek, aki írástudónak vallja magát: olvasni kell, a saját, szlovákiai magyar dolgainkat is! Nem szabad hagyni, hogy elbutuljon a közegünk: a buta emberek ugyanis iszonyatosan manipulálhatóak.” Csáky Pál
„…nagyrészt Londonban zajlott, és ez már nem kimondottan az angol, hanem inkább a globális világváros sok kultúrájú és soknyelvű környezetét mutatta meg. Összességében kemény, de jó lecke volt, sok tanulsággal. Újra leginkább akörül, hogy minden értéket meg kell becsülni; azt is, ami körülöttünk van és azt is, ami bennünk van.” Bolemant László
„Szerintem minden másképpen van, mint ahogy eddig elképzeltük… Csak a szeretet örökérvényű.” Csóka Ferenc