Hosszú betegség után 84 éves korában, 2023. április 28-án elhunyt Polák Imre lapszerkesztő, műfordító, irodalmunk láthatatlan, szorgalmas munkása. Budapesten született 1939. május 9-én.
Középfokú tanulmányait a galántai gimnáziumban végezte el, majd 1953- 1956 között a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának a hallgatója volt, majd 1966–1969 között a budapesti MÚOSZ Újságíró Iskolát is elvégezte.
1960-tól 1969-ig Szabad Földmüves irodalmi rovatának vezetője, 1969–1977-ig az Új Szó külpolitikai rovatának vezetője, riportere volt. 1977–1981 között a Szövetkezeti Újság, a magyar nyelvű melléklet vezető szerkesztőjeként, 1981-től a Népegészség, majd 1991-től az Egészség külső szerkesztőjeként dolgozott. Szlovák és cseh nyelvből fordított elbeszéléseket, regényeket.
Feljegyzések szerint a Polák családban vetődött fel a gondolat, hogy Szenc nagy, de igencsak elfelejtett szülöttjének, Szenczi Molnár Albertnak az emlékét valamilyen módon fel kéne eleveníteni, akit az akkori megítélés szerint – enyhén szólva – problematikus személyiségként tartották számon, de Polák Imre felfegyverkezett a magyar irodalomtudomány minden hozzáférhető, Szenczi Molnár Albertről szóló passzusával.
Polák Imre felesége, Olexa Anna szerkesztő, műfordító Kenyhecen született 1939. október 12-én. Életének 84. évében, 2023. május 9-én, férje halála után 11 nappal hunyt el.
P. Olexo Anna a Komenský Egyetemen szerzett diplomát magyar–orosz szakon 1968-ban, és 1971-ig a Természet és Társadalom szerkesztője volt, majd a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének tanársegédje, 1973-ban a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztője, 1976–1992 között a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1992–től pedig az Irodalmi Szemle nyelvi szerkesztője.
P. Olexo Anna a fordítás irodalom műhelyében volt otthonos. A tájékozottsága sokoldalú és elhivatott munkáját szolgálta. „Az ő hitbizománya a műveltség. Olyan élő és aktív tudás ez, amely az alkotóerő rokona, a vegyes minőségű kéziratok világában a szerkesztőt mintegy társszerzővé avatja. Ő a mű első kritikusa, hiteles értékelője“ – fogalmazott 75. születésnapja alkalmából Duba Gyula.
Orosz, cseh és szlovák szerzők (pl. G. Tyitov, O. Bokejev, E. Horelová, P. Hájek, J. Arbes, K. Sabina, Z. Winter) műveit fordította magyarra.
Emlékük örök, nyugalmuk békés legyen!