író, szabadúszó újságíró
születés dátuma: 1983.12.26
lakcím: Somorja
Rólam:
Az elmúlt években jártam a csallóközi falvakat, városokat és interjúkat készítettem a 90-es évek maffiaáldozataival. Általános iskolás voltam, amikor Dunaszerdahelyen, 20 kilométerre Somorjától, a kisvárostól, ahol éltem lányok százai váltak csoportos nemi erőszak áldozattá.
A sustyákit és vastag nyakláncot hordó huszonéves maffiózók teljhatalmú urak lettek, a középiskolák nagyszünetében lányokat raboltak, védelmi pénzt szedtek a vállalkozóktól, számlázási csalásba kényszerítettek sok fiatalt. A város neve egyszeriben a rettegés szinonimája lett, a megbecstelenített lányokat megfenyegették, a rendőrségen és a politikai elitben is többen érintettek voltak. Az elnyomás a híres 10-es gyilkossággal ért véget.
Az akkori áldozatok közül sokan “A rendes lányok csendben sírnak” című regényem kapcsán beszéltek először, a tömeges nemi erőszak túlélői (akik akkor 16-18 évesek voltak), anyák, akiknek maffiózó lett a fiuk, és férfiak, akiknek tönkre tették a vállalkozását és az életét.
„A rendes lányok csendben sírnak” a könyvhétre jelent meg a Libri kiadónál, 10 nap alatt elfogyott az összes, a kiadó elindította az újranyomást.
Pozsonyban születtem, Csallóközben nőttem fel, az egyetemen művészettörténetet tanultam. Másodéves voltam, amikor először utaztam ki Egyiptomba dolgozni, ahol a turistaszezon alatt nyugdíjas csoportoknak tartottam viziaerobik órát. Később voltam animátor, idegenvezető, telepített képviselő és foglalkoztam értékesítéssel is.
Összeadva éveket töltöttem Egyiptomban, Jordániában, Tunéziában és Törökországban, tapasztalataimból és az arab országokban megélt történeteimből született első regényem “Szökés Egyiptomba” címmel, amely 2013-ban a Jaffa kiadónál jelent meg. A regény szlovák fordítása hónapokig a sikerlisták élén járt.
Második regényem a „Szlovákul szeretni” a Libri kiadónál jelent meg a 2016-os könyvfesztiválra. A történet Tanzániában kezdődik, egy műkereskedő felvidéki magyar lány identitáskereséséről szól. Csehszlovák kaland, afrikai kitérővel…
Az elmúlt években jártam a csallóközi falvakat, városokat és interjúkat készítettem a 90-es évek maffiaáldozataival. Általános iskolás voltam, amikor Dunaszerdahelyen, 20 kilométerre Somorjától, a kisvárostól, ahol éltem lányok százai váltak csoportos nemi erőszak áldozattá.
A sustyákit és vastag nyakláncot hordó huszonéves maffiózók teljhatalmú urak lettek, a középiskolák nagyszünetében lányokat raboltak, védelmi pénzt szedtek a vállalkozóktól, számlázási csalásba kényszerítettek sok fiatalt. A város neve egyszeriben a rettegés szinonimája lett, a megbecstelenített lányokat megfenyegették, a rendőrségen és a politikai elitben is többen érintettek voltak. Az elnyomás a híres 10-es gyilkossággal ért véget.
Az akkori áldozatok közül sokan “A rendes lányok csendben sírnak” című regényem kapcsán beszéltek először, a tömeges nemi erőszak túlélői (akik akkor 16-18 évesek voltak), anyák, akiknek maffiózó lett a fiuk, és férfiak, akiknek tönkre tették a vállalkozását és az életét.
„A rendes lányok csendben sírnak” a könyvhétre jelent meg a Libri kiadónál, 10 nap alatt elfogyott az összes, a kiadó elindította az újranyomást.
Pozsonyban születtem, Csallóközben nőttem fel, az egyetemen művészettörténetet tanultam. Másodéves voltam, amikor először utaztam ki Egyiptomba dolgozni, ahol a turistaszezon alatt nyugdíjas csoportoknak tartottam viziaerobik órát. Később voltam animátor, idegenvezető, telepített képviselő és foglalkoztam értékesítéssel is.
Összeadva éveket töltöttem Egyiptomban, Jordániában, Tunéziában és Törökországban, tapasztalataimból és az arab országokban megélt történeteimből született első regényem “Szökés Egyiptomba” címmel, amely 2013-ban a Jaffa kiadónál jelent meg. A regény szlovák fordítása hónapokig a sikerlisták élén járt.
Második regényem a „Szlovákul szeretni” a Libri kiadónál jelent meg a 2016-os könyvfesztiválra. A történet Tanzániában kezdődik, egy műkereskedő felvidéki magyar lány identitáskereséséről szól. Csehszlovák kaland, afrikai kitérővel…
Újságíró vagyok és három regény szerzője, de dolgoztam egy szlovákiai magyar miniszter szóvivőjeként és éjszakai mozitakarítóként is az Egyesült Államokban (a James Bond premier után volt a legkeményebb meló: pattogatott kukorica hegyek, rágó, kulcscsomó és csipke bugyi).
Írtam korábban riportot a kalocsai női börtönben olyan nőkről, akiket évekig bántalmazott a férjük, társuk, és amikor náluk szakadt el a cérna és megvédték magukat, ők kerültek börtönbe. Jane Goodallal, a híres csimpánzkutatóval készítettem interjút vagy éppen a híres arab feminista harcosnővel, Mona Eltahawyval is.
2017-ben megnyertem DemNet alapítvány pályázatát és részt vehettem az újságíróknak szervezett tanulmányútján Kenyában és Tanzániában. Interjúkat készítettem civil szervezetek képviselőivel, beszélgettem helyi nőkkel és több riportot írtam a női nemiszerv csonkításról, a babonák negatív hatásairól és a szárazság okozta problémákról is.
Videós tudósítást készítettem a szlovákiai parlamenti választásokról a Kitekintőnek és az Indexnek, írtam a magyarországi lapoknak a szlovákiai eseményekről és a magyarokról pedig a szlovák .tyzden hetilapnak.
ELLE magazin, National Geograghic, WMN, Index, a szlovákiai magyar Új NŐ havilap, Vasárnap… sok helyre írtam.
Férjem Feledy Botond külpolitikai szakértő, három kicsi gyereket nevelünk, Farkast, Kamillát és Rózát.