A felvidéki magyar színműirodalomban az abszurd irányzatot képviselő Soóky László új kötete kilenc darabot – monodrámát, egyfelvonásost, jelenetet – tartalmaz.
Mindegyik konkrét helyszínen, meghatározott időben és társadalmi-politikai környezetben játszódik, ugyanakkor valamennyit jellemzi az elvonatkoztatásra, a tovább gondolásra lehetőséget adó dramaturgia. Pálinkafőzés, disznótor, temetés, zenekar-alapítás – mind-mind alkalom az író számára, hogy szóljon a kisebbségi magyarság létélményének tragikomikus vonásairól, abszurd helyzeteiről, és eközben sajátos műfajt is teremt, az úgynevezett „mesélő színházat”, ahol egy vagy több szereplő megidézi a magyar közösség múltját, helyzetét, egész életérzését.