A guillotine nyílása… az idén hetvenéves József Attila-díjas író, Tóth László 2003-2019 között írt naplóesszéit, széljegyzeteit tartalmazza, mely korábbi ilyen jellegű könyve, az 1990-2009 közti írásaiból válogató Egy öngyűjtő feljegyzései… (2009) folytatásának tekinthető.
E kötetéről írta Tőzsér Árpád: Tóth “a megismerés és megértés tudományát fejlesztette magában olyan fokra, mélyítette és tágította olyan egyetemessé, tette olyan intenzívvé, hogy az már önmagában művészi alkotás értékű. […] Tóth Lászlót a […] közönség elsősorban költőként (és kitűnő költőként) ismeri. Az Egy öngyűjtő feljegyzései… című legújabb könyvéből megismerhetjük a prózaíró Tóth Lászlót is. S el kell mondjam: Tóth prózaírónak is kitűnő. … kialakított magának egy olyan sajátos prózai-epikai közlési formát, amelyet […] nevezhettem volna akár egzisztencialista esszéregénynek is. …ő prózában is azt csinálja, amit verseiben: a lét és a létezés, az egzisztencia alapkérdéseivel néz szembe”, akinek epikáját “a különböző formai-nyelvi összecsengések, ismétlések, ritmusok, műfaji kötődések, poétikai megfelelések szervezik”.