Dunajszky Géza tiszteletreméltó eltökéltséggel kutatja a magyar leventék, a felvidéki fiatal átvert, megvezetett nemzedék gyászos sorsát, a Pozsony-Ligetfalui haláltáborban kivégzett ártatlan emberek tragédiáját.
A könyv főhőse valós személy, aki azonban neve elhallgatását kérte, tehát álnéven szerepel a könyvben. Súlyos betegen, halála közeledtével magához hívatta keresztlányát, neki mondta el mindazt, amiről hetven évig hallgatott, hetven évig élt benne a rettenet, ami nem engedte, hogy az átélt borzalmakról beszéljen, még a közvetlen családjának sem. A keresztlánya ezt adta tovább a szerzőnek, így született meg a könyv.