Átadták a Dobos László-emlékszobát a királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeumban.
Részlet Tóth László 2024. október 28-án elhangzott beszôdôbúl, a Felvidéki Magyar Irodalom Napján, Királyhelmecen, Dobos László Kossuth-díjas író emlékszobájának megnyitása alkalmából.
“Mindennek jegyében is örömmel vállaltam most, hogy Dobos László királyhelmeci emlékszobájának megnyitása alkalmából mondjak itt, a szülővárosában, a szülőtáj színe előtt a fentiekről néhány s magáról Kossuth-díjas írónkról is pár keresett szót. Mindenekelőtt pedig arról, amit írónk tíz évvel ezelőtti halálakor is elmondtam már: a szlovákiai magyarság kultúrájában, s ezen belül irodalmában véleményem szerint az 1989 utáni változásokkal ért véget az a korszak, amit az ún. alapozás – az intézményteremtés, a szervezeti és infrastrukturális keretek kiépítése, valamint a személyi feltételek létrejötte – 1948 utáni egy-másfél évtizedére, illetve az értékalapú építkezés, a mind tudatosabb és differenciáltabb önépítés, a magyar kultúra (irodalom) egészébe való betagolódás és annak fősodraihoz való felzárkózás negyedszázadára osztanék.”
“Dobos László ennek a két korszaknak volt meghatározó, intézmény- és minőségteremtő – és személyében is intézménynek számító és magas minőséget hordozó –, egységesítő alakja (annak ellenére, hogy 1968 után, a szóban forgó négy évtized közel felét háttérbe szorítva kellett töltenie). Személyes tragédiája viszont, hogy 1989 után lényegében meg kellett érnie a nevéhez is köthető korábbi értékek devalválódását és marginizálódását, melyek helyébe nem mindig léptek azokkal egyenrangú újak; meg kellett érnie a korábbi építmények részleges pusztulását, illetve a korábbi értékrendeknek és közösségi értékeknek nem mindig kedvező átalakulását, s ez ellen ő maga már keveset tudott tenni.”
