Negyven évvel ezelőtt, Érsekújvárban megalakult az Iródia, a fiatal írókat, kötet nélküli pályakezdőket felkaroló mozgalom. Június 28-án a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete is megemlékezett a jubileumról.
Novák Mónika, a városi hivatal kulturális osztályának vezetője tolmácsolta Klein Ottokár polgármester gondolatait: “Megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan mozgalom megalakulásának 40. évfordulóján szólhatok Önökhöz, ami gyakorlatilag csak három évig élt, mégis halhatatlan. Az Iródia jócskán megelőzte a korát, hiszen a célja a rugalmasság, a nyitottság, a fejlődőképesség és az együtt gondolkodás volt. Követendő értékeket és lehetőségeket szeretett volna megteremteni. A negyedévenkénti találkozások egy év alatt mozgalommá növesztették és Érsekújvárból az „árnyékkultúra” szellemi központja lett. Az Iródiában részt vevő írók minden találkozón alkalmat teremtettek a műhelymunkára és nagyjából két tucatnyi alkotót vontak be a munkába. A mozgalom egy új szlovákiai magyar írógenerációt indított útjára a múlt század nyolcvanas éveiben. Az irodalmároknak kötetei jelentek meg, és így utólag elmondható, a mozgalom rövid életében nagy produktivitású, markáns egyéniségek jelentek meg. Irodalmi értékek keletkeztek és keletkeznek, és jelenlétük jótékony hatással van az egész irodalomra.
A kisvárosban induló mozgalmat az akkori hivatalos szervek eleinte nem vették komolyan, de ez 1986-ra megváltozott. Az azokra az évekre jellemző bizalmatlanság és a hivatalostól eltérő kezdeményezést pártvonalon ellenségesnek, rendszerellenesnek és nacionalistának bélyegezték meg. Az engedélyezett kiadványát, az Iródia-füzeteket, illegálissá nyilvánították, majd egy aláírással felfüggesztették a mozgalom tevékenységét.
Ma már állíthatjuk, hogy az Iródia értéket teremtett a kisebbségi kultúrán belül. Lehetőséget teremtett az elfogulatlan és előítéletmentes alkotásra. Balla Kálmán 1983 szeptemberében, az első Iródia-füzet előszavában írta: „Az irodalom teremti életünk alapját: értékeinket és nyelvünket. Egy és ugyanazon aktussal nemzi és hívja életre őket – bennünk és belőlünk.”
Az Iródia korának nem egyedüli kísérlete volt, de mindenképpen sikeresnek mondható. Keretet teremtett a tehetséges fiatal íróknak, nagyban hozzájárult a szlovákiai magyar irodalom teljes személeti megújulásához és nem utolsó sorban, nagyon sok tehetséges tollforgató nevével ismertette meg az irodalom iránt érdeklődő közönséget, amiért 40 év elteltével is csak hálásak lehetünk.”
A jelenlévőket köszöntötte Plichta Péter, a Csemadok helyi szervezetének egykori elnöke, aki az Iródia tevékenysége alatt töltötte be a tisztséget.
Tamási Orosz János költő, az Opus irodalmi folyóirat szerkesztője, aki maga is részt vett annak idején a találkozókon, így emlékezett:
“Az első összejövetelre 1983. június 18-án Érsekújvárott került sor; negyvenketten vettek részt rajta. A találkozót követően megjelent az első Iródia-füzet; az Iródia nevet a csehszlovákiai magyar fiatalok kezdő irodalmárainak (középiskolások, főiskolások és dolgozók) országos kezdeményezése kapta tehát; nem újságnév és nem kifejezetten mozgalom. Az ötlet rendszeres találkozásra, önképzésre és publikálásra ad lehetőséget Érsekújváron a CSEMADOK helyi szervezetének támogatásával és járási könyvtárának hathatós segítségével…A találkozókon az írókon, költőkön kí-
vül néptáncosok, képzőművészek, szociográfusok, történészek és néprajzosok is részt vesznek; utóbbiaknak külön szekciójuk alakul. Szinte nem akadt olyan fiatal magyar gondolkodó, aki valamilyen formában ne vett volna részt az íródia munkájában.”
Petőcz András Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, az Opus irodalmi folyóirat főszerkesztője is emlékezett: “Az 1983-ban megalakult Iródia része volt annak a rendszerváltó nemzedéknek, amelyik új gondolkodást, új távlatokat nyitott irodalmi életünkben. Az erdélyi Echinox, a budapesti Jelenlét, a szegedi Harmadkor, az újvidéki Új Symposion és a felvidéki Iródia olyan műhelyei lettek az akkor induló fiatal irodalomnak, amelyek – a 80-as évek elején – igazi rendszerváltást valósítottak meg. A 80-as évek elején, első felében indult írók, költők azok, akik ma irodalmunk meghatározó alkotói, akik mind-mind ezekből a fentebb említett közösségekből nőttek ki. Mindegyik ilyen típusú rendszerváltó közösségben kellett valaki, aki ezen műhelyek életét, szellemiségét meghatározzák. Kétségtelen tény, hogy az Iródia esetében az alapító Hodossy Gyula volt ez a személy.”
A polgármesteri fogadáson pohárköszöntőt mondott Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, az Iródia kezdeményezője és szervezője, majd a jelenlévő iródiások közösen emlékeztek a negyven évvel ezelőtti összejövetelekre.
