Április 12-én, pénteken, a pozsonyi krematóriumban elbúcsúztattuk a 94. életévében elhunyt Duba Gyula Kossuth-díjas írót. A szertartáson a család nevében búcsúbeszédet mondott lánya, Marianna, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága nevében Nagy Erika, az SZMÍT titkára, aki egyben felolvasta hű barátjának, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költőnek a nekrológját is. A Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozata képviseletében Vári Fábián László tagozatvezető búcsúbeszédét Tóth László József Attila-díjas költő olvasta fel.
(Görföl Jenő felvételei)
“Érdekes, hogy nem emlékszem, mikor találkoztunk, ismerkedtünk meg személyesen is a most elhunyttal, csak azt tudom, hogy a Duba Gyula név számomra hosszú ideig pszeudonimnak tűnt: úgy gondoltam, egy idősebb, tapasztalt író ír ilyen álnéven. 1962-ben kerültem a Hét című képes hetilap szerkesztőségébe, ott találkozhattunk és barátkozhattunk össze, egy egész életre, mert a Hét után az Irodalmi Szemle, az Irodalmi Szemle után pedig a Madách Könykiadó következet, közös munkahelyünkként. Elmondhatom, hogy egész életünkön át együtt dolgoztunk a szlovákiai magyar irodalom műhelyeiben, és szerkesztettük, rajtuk keresztül, a világot.”
Tőzsér Árpád
(Elhangzott 2024. április 12-én, Duba Gyula temetésén)
