A Szlovákiai Magyar Írók Társasága kedves kötelességének eleget téve köszöntötte Fellinger Károly költőt, írót, helytörténészt a jeles ünnep alkalmából. Írótársak sora is köszöntötte, többek között Hodossy Gyula, mint a SZMÍT elnöke, Tóth László és Tóth Ozsvald Zsuzsa, Tamási Orosz János, Csáky Pál, Király Anikó, Nagy Attila, Hodossy Sona, Száraz Pál, Nagy Erika, Angyal Sándor.
Tamási Orosz János így fogalmazott az ünnepelthez intézett köszöntőjében: Mert amikor átfogóan megismerkedünk például Fellinger Károly verseivel, akkor arra kell rádöbbennünk: mindent elmond arról az össznemzeti kultúráról, annak majd minden szempontból nézve pusztulásáról, romlásáról, fogyásáról, identitás-képzési értékeinek csökkenéséről, egyáltalán: identitás-eredőinek egyre nagyobb hiányairól, amiről az úgymond össznemzeti a maga purparléiban, kulturkampfjaiban, időnként szánalmasan piti morzsahadjárataiban rendre megfeledkezik. Mondhatnám, hogy felelősség, lelkiismeret, szolgálat, és sok ilyesmi elkötelezettség-elköteleződés vezeti tollát, irányítja megfigyeléseit, de nem mondom, mert nem lenne igaz. Számára a vers ennél több és természetesebb – a létezés alapfeltétele. Miként Hamvas írta a költőelődről: Takáts Gyula „az a költő, aki, ha reggel a kis ház ajtaján kilép, a jegenyékre felnéz, az már költészet.” E példa nyomán kijelenthetjük: Fellinger teljes életműve harmincegymillió ötszázötvenhatezer kilencszázötvenkét vers, de pár napja ennél már egy kicsit több, mert nagyjából ennyi percet – hatvan évet s néhány napot – töltött eddig a létezés vizsgálatával. S ne mondják, hogy közben azért aludt is – az elme mindig éber. A test alszik, de az agyhullámok lázasan szállítják az álmokat. A verseket. Amelyek számát meglehet, rosszul is mondtam. Mert – kerekítve – eddig nagyjából ötszázöt milliószor vett lélegzetet – versei száma tehát nagyjából ötszázöt millió. Fokozzam? Úgy nagyjából két és félmilliárd szívverést élt meg. A tanúságtételért. A létezésért. Az otthonról, a hazáról szóló híradásért. Talán túlzásnak érzik most e magasztos szavakat, a pátoszt, de higgyék el: ezért s erről szól valamennyi verse.
Majd Tóth László mesekönyvei is terítékre kerültek, akinek könyvei lenyűgöző, kaleidoszkopikus képe annak a színes mesevilágnak, képi és nyelvi teremtőerőnek és nem lankadó kísérletező kedvnek, mely a szerző több mint három és fél évtizedes gyermekirodalmi munkásságát jellemzi.
A jelenlévőkkel Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke beszélgetett.