A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy Szkárosi Endre (1952–2022) költő, író, kritikus, műfordító, intermediális művész 2022. március 22-én, Budapesten elhunyt.
Szkárosi Endre 1952. május 28-án született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–olasz szakán végzett 1977-ben. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztője volt, 1983–1988 folyamán a Lapkiadó munkatársa. 1984–1996 között a JATE oktatója. 1986-ban létrehozta az Új Hölgyfutár lap- és revüvállalkozást.
1994-től az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékén docens, 2012-től egyetemi tanár. Az 1970-es évek derekától közölt folyóiratokban verseket, kritikai és művészeti írásokat, valamint hangköltészettel és totális koncertszínházzal foglalkozott. 1987-től videoköltészeti munkákat is készített, tucatnyi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt.
Olasz és portugál nyelvből készített műfordításokat. 2018–2021 folyamán a Szépírók Társasága elnöke volt.
Önálló kötetei:
Ismeretlen monológok (1981); K! K! K! (1986);
Szellőző művek (1990); Mi az, hogy avantgárd (2006);
Merülő Monró (2007); A félre-értelmezett futurizmus (2010);
Egy másik ember (2011); Verboterror (2013);
Véletlenül nem jártam itt (2018); Égzsák (2020)
1986-ban Kassák Lajos-díjban,
1994-ben Locus Signi-díjban,
2007-ben József Attila-díjban,
2012-ben Mészöly Miklós-díjban részesült.
Temetéséről később intézkednek. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Forrás: Magyar Írószövetség