Ozsvald Árpád 1932. január 28-án született Nemesorosziban (Lévai járás). Iskoláit szülőfalujában és a Somogy megyei Csurgón végezte. Költői pályáját az 1950-es évek elején kezdte. 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Nyírágón és Kétfegyverneken is tanított, Pályája kezdetén kiadói szerkesztőként tevékenykedik, majd 1956-tól 1995-ig a Fáklya utódlapjának, a Hétnek volt a munkatársa. 2003. június 15-én halt meg Pozsonyban, 72 évesen.
forrás: csemadok.sk
Korai verseinek élményanyagát a gyermekkor, a szülőföld emberei és tájai, a háborús élmények nyújtják. Verseire jellemző a csendes tűnődés, a halk megrendültség a világ dolgai fölött. Lírájával erősen kötődik nemzetiségi létéhez, de elmereng az emberiség legfőbb gondjain is. Verseit a finom hangulatok, a közvetlenség, a tiszta képek és elégikus hangulat jellemzik. Az 1970-es évektől a korábbi kiegyensúlyozottságot vibráló nyugtalanság váltja fel, félelmet és lemondást sugalló verseket ír. A tűnődés és emlékezés mellett a mítoszvilágra és a történelemre tárja kapuját. Egyik legsikeresebb műve, a A kis postás, egy gyermekeknek írt regény, amely a háborús évek megpróbáltatásairól szól.
Leánya, Tóth Ozsvald Zsuzsa és családja, de az SZMÍT is méltóképpen őrzi emlékét. A napokban meglátogatták emlékszobáját szülőfalujában, Nemesorosziban. Erről az alább linkelt cikkekben írunk.
https://ma7.sk/kultura/ozsvald-arpad-es-turczel-lajos-nyomaban