Fellinger Károly Hétpecsétes szabadulás című verseskötete válogatást tartalmaz a költő mintegy negyvenéves versterméséből.
A szerző költői világát a spontán érzékletek, tapasztalatok, a külvilág iránti érzékenység, az emberek, főként pedig a hozzátartozók felé irányuló őszinte megnyilvánulásai határozzák meg. A létezés titkai foglalkoztatják, a születés, a halál, az idő múlása, a lét értelme vagy értelmetlensége, az alkotás öröme és terhe, a gyermekkor, szülei betegsége, a demencia mint kínzó életforma, s az emberi viszonyoknak az ezzel járó, sokszor fájdalmas, ám visszafordíthatatlan megváltozása. Fellinger meglepő őszinteséggel tárja elénk élete eseményeit – versei az olvasó számára éppen ezért könnyen befogadhatóak, megdöbbentően egyszerű azonosulni velük, átélni mondanivalójukat. „Nem kis vállalás ez, nem kevés tettel és kockázattal, de hinni a szöveg felhajtóerejében, hinni a vendégszeretet védtelenségében, az elfogadásban, alaptónusa ennek a költészetnek.”, írja ezzel kapcsolatban Kürti László.
Kulcsár Ferenc szavaival: „Fellinger Károly verseit az egyszerűség, a tömörség, a meztelenség jellemzi, az Isten által az embernek ajándékozott szabadség megvallása, a sokszínűség egysége s az azzal való azonosulás, átszűrve a „képzelet drámáján”.
Fellinger költészete önmagából nő ki, közeli tényeiből és sorsélményeiből, s úgy keresi távlatait, hogy közben igyekszik önmaga maradni – sikeresen.