A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent, bő másfél évtized termését tartalmazó kötet előszavában a szerző így vall:
“újból vissza- és egybeolvasva úgy látom – alkalmi jellegükön túl –, hogy
bizonyos értelemben az azóta eltelt időszak szlovákiai magyar irodalmi
és szellemi életének, művelődésének egyféle, természetesen teljességre nem törekvő vázlatos, személyre szabott krónikája is kikerekedik belőlük, azaz egyúttal annak részleges rajzát, jellemzését is ad(hat)ják. És tulajdonképpen ez az, ami mostani közreadásukra, kötetbe foglalásukra ösztönöz: megőrizni, felmutatni valamit ebben a vonatkozásban mindabból, ami gyors ütemben változó világunkban jelentős részben már végérvényesen a múlté, ám ami mégis jelez valamit idáig vezető utunkból, s azokból a törekvéseinkből, melyek – mai világunk tükrében-fényében – jelentős részben már egyre inkább illuzórikusabbnak tűnnek…leadásuk előtt újból végigolvasva jelen írásaimat, úgy látom, azok egyfajta időutazásul is szolgálhatnak, melyek régmúlt, ám egykor valós pillanatokat, perceket, órákat, eseményeket nagyítanak fel és örökítenek meg, azaz, ilyképpen, egyfajta időutazás élményében is részesíthetik a régvolt eseményei, történései iránt érdeklődő olvasót. Ami, törmelék-jellegük mellett – 1992-ben Koncsol László adott ki ilyen címmel (Törmelék) és hasonló szándékkal egy kötetet – koherenciájukat, összetartozásukat is erősít(het)i, mint ahogy életünk olykor időben egymástól távoli eseményei is csak összefüggéseikben, egymáshoz tartozásukban olvashatók, értelmezhetők igazán. E meggondolásból kötetem írásai is keletkezésük időrendjében, s nem pedig ilyen-olyan tematikai csoportosítás szerint követik egymást, igyekezve követni velük az idő hullámzását is. Akkor is, ha terjedelmi okból két kötetbe kellettrendeznem őket (a második kötetre hagyva 2016 utáni, ugyancsak e mostaniakhoz tartozó írásaimat), bízva abban, hogy egybetartozásukat, hullámzásukat ez sem töri meg…”
