Próza
Kardvirág: Hana
Részletes, érzékletes leírás. Az elbeszélő az első pillanattól érdeklődve követi a novella főszereplőjének viselkedését, reakcióit. Lenyűgözi méltőságteljes megjelenése, tartása, ápolt külseje.
A leírása plasztikus, az olvasó könnyen elképzelheti maga előtt Hanát, még azonosulhat is vele valamennyire, megélve egyszerre a mesélő érzései mellett az idősek otthonába ideiglenesen érkező, gyanútlan, magát biztonságban érző, mit sem sejtő új lakója által megélt érzéseket. A vendég talán az utolsó napig is reménykedik, várja, hogy a távoli, fiatal rokonok eljönnek érte és hazaviszik.
A történet felvezetése, majd Hana személyiségének kifejtése izgalmas, úgy tűnik, látjuk, mi történik vele és benne, egészen az elkerülhetetlen végkifejletig. Amikor arcán mosollyal, a maga mellett előkészített, útrakész, becsomagolt bőrönddel még most is elégedetten az életével, mint sok évvel ezelőtt mindig, várta, hogy hazatérhessen… Ezzel talán le is zárulhatna a történet. Mégis, az a kis mellékszál, utalás a folyosó éjszakai körberajzolására – keretezésére, megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Ettől az olvasóban tovább folytatódik a valódi történet: vajon mi játszódhatott le Hana lelkében, amit talán még saját magának sem vallott be, de mindenképpen csak legbelül élt meg?
Csibiringyó: A kályha melege
A rövid, de kerek történet szépen, gördülékeny stílusban van megírva. Cselekménye a két kislány egyikének a szemszögéből beszéli el a lelki dilemmát okozó eseményt, a hosszúra nyúlt filmnézés miatt érzett bűntudatot, amely a mesélő utolsó, elalvás előtti gondolata marad.
A történet elejétől érzékelhető a feszültség. A kislány elindul, hogy segítséget kérjen, az “amikor lenyomtam a kilincset, megnyikordult” megfogalmazással finoman érzékelteti, hogy pontosan megfigyel mindent, mert fél. Felidézi korábbi, majdnem rosszul végződő, önállóan véghezvitt begyújtását, amikor túl sokat rakott a tűzre és veszélybe kerültek. Ezt most meg szeretné előzni és ezért összeszedi a bátorságát és szól a nagymamájának, hogy fáznak, miközben bűntudata van, mert nem aludtak el időben.
Összességében kedves, egyszerű, jól, jó nyelvezettel és stílusban megírt történet.
Katica: Angyali kívánság
Szépen felépített mese a szeretetről, az anyai szeretet beteljesüléséről. A szövegnek van egy kellemes íve, egyszerű, mégis magával ragadó, letisztult megfogalmazással megírt történet.
Tükörkép
Inkább egy életvezetési vagy egyéb szövegnek nevezném, mint irodalmi szövegnek. Tanácsadás, önvizsgálat, a jövőből tíz év távlatából visszatekintő ”én” üzenete. Mégis van benne, talán a levél forma miatt érzékelhető irodalmi jelleg.
Beyaz: Szegény Ancsa
Jól felépített történet, gördülékeny stílusban meséli el a faluban felröppenő hírt, amellyel kapcsolatban a kulasszák mögé is bepillantást enged az olvasónak, hogy bemutassa a hír-pletyka születésének egyszerű, de kifinomult természetét. Bár egy picit sejteni lehet a történet végét – és ez a legelső epizód kissé rövid kifejtése miatt lehet-, de a lendületesen egymást követő epizódok, é az ezek során leírt párbeszédek folyamatosan erősítik a történetet, fokozzák az izgalmat. A lezárás hatásos, amikor is csattan a poén, és “szegény” Ancsa a nyaralásról hazatérve beugrik a helyi boltba és ezzel óriási döbbenetet okoz.
Farkaska: Az expedíció
A történet alapötlete, a kocsmai szocializálódás, a kocsma, mint a kulturális és archeológiai expedíciók kiindulópontja kiváló, a jellemek, Józsibá és a mesélő hitelesek, az “együgyű pásztorlegény” számomra kevésbé, mint ahogy a borostyán terem emlegetése – legalábbis, ha közeli tájainkra gondolok, de lehet, hogy mások részére ez közelebb áll a valósághoz.
Az expedíció kezdetén, az éles féknyikorgás után felgyorsuló események leírása tetszett a leginkább. Szerintem ez a legerősebb rész, szinte filmként pörög a szemünk előtt, ahogy Sanyit kiszabadítják a Lada csomagtartójából, majd rövid idő alatt megtalálják az erdőben az ásáshoz legalkalmasabb helyszínt, kijelentve: “Ez az a hely, igyunk!”. Aztán rövid, de lelkes kutatómunkájuk után Bözsinéném hirtelen érkeztével megjön a cselekmény fordulata is, amikor megismerjük a lapát valódi használatát.
A történet csattanója kiváló, nagyon humorosan hat. Annak ellenére, hogy a szövegben már korábban is volt erre a jelenségre utalás, de Józsibá töretlen lelkesedése Attila vezér iránt ezt ideig-óráig túlszárnyalta.
Néhány kisebb pontosítással, hangsúlyváltoztatással, a kocsmai jelenetek leírásának finomításával még egységesebbé lehetne tenni a történetet. Érdemes lenne még több kocsmai dialógus, több szereplő bevonása az “okos” hozzászólásokkal, hogy Józsibá és a többi hiteles, helyi “szakértő” részletesebb jellemábrázolásával egy még kifinomultabb, Hrabal-i történetet kapjunk.
Gratulálok, jól szórakoztam az expedíción, mégha egyelőre felfüggesztésre került is!
Líra
Venyige
Gondolat- és jelentésgazdag, nyelvileg letisztult versek. A lírai én egyszerre kívülről és belülről is szemléli a történéseket, a lelki mozzanatokat. Képeiben, képi világában könnyeden mozog, lépked, nézőpontjait változtatja, sorra veszi, lépésenként vezeti, magára vonja az olvasó figyelmét, behúz a világába.
Így-úgy
Intellektuális gondolatmenetek, asszociációk egymásba érő terei, mintha az egyes jelentések, kérdések és vélt válaszok körei egybe torlódnának, egymásba érnek, metszik egymás tereit, a végén összetorlódott gondolatrétegekként préselődnek egymásba.
A befejezetlen gondolatfolyamok darabjai mégis lezáródnak, mégha nyitva hagyott felvetésekkel is.
Intarzia
Szomorúságom balladája
Pozitívuma, hogy van ritmusa a versnek – a kérdések, majd azokra felelő, lezáró sorok.
Csendzavar
Érdemes lenne jobban kidolgozni, finmítani a szótagszámokat, esetleg időmértékes, kötött formát alkalmazni végig a versszakokon, egyenletesen és kerülni a kötött ritmus által kapott hatást megtörő, hosszú szavakat.
Kilépő
A 19. Századi (vagy még korábbi) kifejezések, mint rablánc, hadúr, nem erősítik a szöveg versszerűségét, csakúgy, min a gyors, számomra felületes lezárás sem: “ s ezzel elköszönök tőled, viszlát!”
Nem akarok
Az alaphangjában érzek lendületet, erőt. A “teli” és kiürült bányák” képeit kellene kifejteni elvontabb, szubjektív, eredeti versnyelvvel.
Kisszőcs
Csak egy élet nem elég
A rímek és a versszakokra tagolás még önmagában nem teszi verssé a szöveget, bár pozitívum, hogy mégis van egy gondolati ritmusa – tömöríteni lehetne a megfogalmazást, elhagyni azt a részt, amellyel már nem mond újat a szöveg, és a lényeges részeket továbbgondolni.
Acélkolibrik, Kánaán ügyében
Javaslom jobban törekedni az eredeti képekre, tömör sorokra, egyedi hangra.
Bárányfelhő
Ahogy kerítést építesz apám
A cím repetitív ereje szinte minden versszakban, érezhető hatással bír, hosszabb ismétlés esetén valamiféle konok elutasításként hathat, gyermeki toporzékolásnak, zokogásnak. A köztük lévő szöveg szerepét akár szinte csak valami töltelék-zenének értelmezhetnénk, amivel színezzük, kitöltjük a visszatérő ”refrén”-t. Érdemes lenne kísérletezni ezzel, akár rövidebb változatú címmel-refrénnel, és olyan szöveggel, amelynek a hangzása, dallama, ritmusa adná a másodlagos, valódi jelentést.
Kereslek
A ”tova”, ”őszök rőt szakálla”, “lila virágok”,”pillangó” szavak számomra nem adnak újat, nem érintenek meg, de a “kinyílt egy virág a lélekromon” tetszik, ezzel kezdeném a verset, utána jön csak a java, azt kellene kifejteni.
Ahol az én lábam járt
A vers szövegét, megfogalmazását túl lazának érzem, a vers ennél tömörebb, a tartalmat sűrítő, több jelentésárnyalatot felvető műfaj. Az elemzésem végén nem tudtam megállni, hogy eljátszak a versszöveg szavaival, hogy egyedi jelentéstartalmakat emeljek ki belőle – persze ezt közvetett módon tettem. Ennek eredményeként a következő képeket alkottam, például “házad magánya”, “kérges érintés, emlékeid messzire vitt színe”, “anyanyelved temploma”, “zúgó vasharangok”. Érzésem szerint az ilyen egyedi képek gazdagíthatnák a verset.