Diósi Mária és Pánczél András értékelése a felvidéki fiatal magyar írók antológiájáról, a Szélvészről.
Ez a Szélvész nem kavart nagy port, nem is sodort el régi épületeket, de fúj, mozog, s friss, tiszta levegőt hoz a magyar irodalomba – a Felvidék felől. Szükséges az új, tiszta hang, ami megőrzi hagyományainkat, de nem ismétel, reprodukál, hanem arra szervesen ráépül, tovább gyarapítva nemzeti kincsestárunkat.
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának kezdeményezése által létrejött Grendel Lajos Mentorprogram új, felvidéki tehetségeknek nyújt (ön)képzési lehetőséget. Az alkotótáborok alkalmával találkozhatnak idősebb társaikkal, ahol aztán új élményekkel, tudással gazdagodva térnek haza. Ezt követően online, a mentorok segítségével újabb és újabb színvonalas műveken dolgoznak; ennek lehetünk tanúi. A 2022-ben megjelent fiatal írók antológiája, a Szélvész, amely hét, már nem is annyira pályakezdő fiatal kötetben való bemutatkozása. Egyaránt olvashatunk lírát és prózát, de olyan szerzők is akadnak, akik több műfajt is képviselnek.
Cséfalvay Fanni nyitott prózája egy párbeszédet teremt, miközben arra a kérdésre keresi a választ: Ki vagy te? Habár témája megfogalmazható lenne egyszerű közhelyekkel is, a történetformálás modern és eredeti, még akkor is, ha részletesebb képet is ábrázolhatott volna az író.
Ollé Tamás gondolatában máris ott a válasz: önmagam voltam / melletted lehettem. / melletted voltam, / önmagam lehettem. Mint az emlékezés folyamatának az elindítója, zavarba ejtő őszinteséggel idéz fel emlékképeket…
Gažík Viktória több műfajt is képvisel, megfűszerezve egy-egy írását a magyar-szlovák nyelvkettőséggel. Ő még keresi azt a biztos pontot, ahol közösen szerepelhet a két nyelv egy célt szolgálva: a szépirodalmat. Jó úton halad, hasonlóan Finta Viktóriához, aki a Leadás előtt című prózájában egy nagyon aktuális kisebbségi létproblémát hozz felszínre: helyt kell állni a megakadó államnyelv rengetegében, a hétköznapokban. S mivel más az anyanyelvünk, másként is gondolkodunk. Csak mi tudjuk, mit jelent: ahol a papok táncolnak.
Kovács Kitti — tán a kötet legérettebb alkotója — prózáiban megjelenik a XXI. század egyik kegyetlen jelensége, a társmagány, amelyet az alkotó a belső gazdagsággal, akár egy képzeletbeli hiúz barátságával pótolja a hiányt. A tartalmas álmodozásnak anyu kegyetlen utasítása vett véget: Elég lesz mára, menj aludni! Szerencsére a szerző ellenáll, nem elég a világok teremtése. A Menetszél című írásában megjelenő jelzők plasztikusan vetítik elénk a leküzdendő akadályt: a mélybarna ajtó azonban gúnyos mozdulatlansággal meredt vissza rám, utca nehéz csendjében.
Kovács Balázs a posztmodern irodalom népszerű műfajában, a versprózában mutatja meg talentumát. Írásainak különböző színtónusokkal ábrázolja mélységeit. A Büntetés első három sorában már elmélkedő alaphanggal indít, amelyet egy ismétlődés zárja keretbe: de nem szólt.
Morva Mátyás páratlan intenzitással villant fel képeket folyamatosan fenntartva a figyelmet, elbeszéléseiben el-elrejtve nehéz lélektani kérdéseket, úgy, mint az álomfejtés, egy édesapa szerepe gyermekei életében vagy akár az idő múlása.
Ez a szélvész gyorsan érkezett, és reméljük nem múlik el, tartósan velünk marad. Minden művészetkedvelő ember érdeke, hogy erősödjék, gyarapodjék, s bejárja a teljes Kárpát-medencét!